A láthatatlan légió - Sisso
Zsámbék, 2009.07.09

Kicsit látható légió Zsámbékon

Az eredeti cikk

"Nem a fölényeskedőknek van igazuk... Rosszul teszik, ha legyintenek, mert a Láthatatlan Légió igenis valósággal létezett. Az egyetlen szellemhistória korunkban, amelyről akták, jelentések, sőt fotók is készültek."

A bázison jártunkkor próbált épp Tamási Zoltán és csapata. Rejtő Jenő: A Láthatatlan Légió című regényét alkalmazza épp színpadra a Zsámbéki Színházi Bázis Picaro Műhely és a Szkéné Színház társulata.

A Szkénében egy ideje sikerrel viszik színre Rejtő Jenőt, igazán fiús darabok, most mindenki viszontláthatja végre a kamaszkori kedvenc karaktereit és a jogutódokkal kapcsolatosan is előfordulnak vicces és szép történetek. Rejtő él, legalábbis itt az erdő közepén és a fantom légiója is életre kel. A madarakon és a biztonsági őrök léptein kívül csak a hangárból jövő zajok verik fel az erdő csendjét. Tót Józsi talpig fehérben és fényképezőgépben járkál fel-alá és teljesen úgy fest, mintha az Apokalipszis most című filmből tévedt volna ide Denis Hopper a haditudósító-fotóriporter, csak épp egy groteszk verzió.

A második részt próbálják, Tamási igazán halk szavú rendező, ami persze nem azt jelenti, hogy nyugodt és visszafogott. Nekem már az is előadás, ahogy a különböző verzókat egy szerephelyzetre előadja ő maga. Igyekszem úgy nevetni, hogy senki ne hallja, nehogy magamra haragítsak egy egész afrikai hadsereget. A hangár nagy ajtaján vonul ki-be a "szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordókból, munka nélküli erőművészekből és kedélyes közlegényekből" álló, teljesen alkalmatlan csapat. A rakétabázis egykori parancsnoka biztos be sem engedte volna őket, nem hogy szolgálatba, lehetetlen módon összeeszkábált szekérrel, dobokkal, szakadt ruhákban, mintha egy szomszédos elmegyógyintézetből menekültek volna ide. Zöldhegyi Sarolta, mint volt cirkuszi erőművész, időnként a mások bennfelejtett bőröndjeit is kicipeli, majd leszúrja őket rendesen. Mozdulni sem lehet a sok kacattól, de ettől igazán derűs és pokoli ez egész.

Benn egy kipreparált zongora, az is ekhós szekérként funkcionál, miközben játszik rajta a tábori billentyűs és követi a hegedűs, ők ketten szolgáltatják a darabban az élőzenét. Magnóról csak a természeti csapások szólnak, hallhatunk egy kiadós mennydörgés próbát is, kitartóan tombol a művihar, elmenekülnek az időközben idemerészkedett vadállatok, például a nyulak. Dió (Dióssi Gábor) csak keveset szerepel a második részben, így ő kommentálja a próbát, meséli, hogy az első részben mennyire jól sikerült Tamásinak a kommentárokat megcsinálnia, ugyanis itt szó van kicsit a színre állítás nehézségeiről is, ennyit reflektál magára és a helyzetre az alkotó. Aztán, hogy a darab mire reflektál és miért aktuális épp itt a bázison, azt majd mindenki eldönti maga. Nekem több variáció is eszembe jutott, és nem mind katonai vagy politikai. "Keletről nyugatra tart a század, már vagy ötszáz éve, mindig párhuzamosan az Egyenlítővel. Húsz kilométeres, könnyű menetben haladnak, és ha elérik a Szahara nyugati felén az elátkozott Ghidi síkságot, akkor visszafordul az oszlop, és mennek az egyiptomi határig.

... Ez a téma nyomasztó volt errefelé. Amúgy is az esős évszak kezdetén jártak.... Ilyenkor azután az emberben rejlő rombolási düh, ami azt mondja, hogy: "ha már rossz, hát hadd legyen rosszabb" - előszedi a kísértethistóriákat. És kell-e különb, ijesztőbb, borzongatóbb és örökre érthetetlenebb szellemtörténet a Láthatatlan Légió titkánál?...Ezzel ijesztik a kisgyerekeket az európaiaknál: - Bújj az ágyba, Bobby! Hallod? A szél olyan, mintha dob peregne. Jön a Láthatatlan Légió! Elviszi a rossz gyerekeket!"

Július 9-én 21 óra nyilvános főpróba,10-én 21 óra bemutató
Előadások: 11-én 12-én 21 óra műemlék rakétabázis Rejtő Jenő: A LÁTHATATLAN LÉGIÓ A Zsámbéki Színházi Bázis Picaro Műhely és a Szkéné Színház bemutatója Rejtő Jenő azonos című regényét, illetve annak motívumait színpadra alkalmazta és rendezte: Tamási Zoltán SZEREPLŐK: Szokoloff, a rablóvezér – Regős János, Kinibalu, Urungi királya – Bencze Sándor, Dubois őexcellenciája, az államtitkár – Robin László, Hugedin, a rendőrprefektus – Dióssi Gábor, Forster, a Sunday Morning Post főszerkesztője – Tóth József ,Durien százados – Deák Tamás, Anna Morgenstern / Elsworth / Mildstone / Lorion /… – Szentes Kata, Sir Oliver Yolland, Denham örökös grófja – Tamási Zoltán, Wilkie úr, a kettős könyvelő, aki Strudl úr, kocsis – Ollé Erik, Podvinec lehethogymarsall – Bereczky Péter ,Polchon hadnagy, a liftes fiú, aki ingujjban van – Molnár Gusztáv, Félix Brommel nembiztoshogyszázados – Szabó Attila, Izabella őrvezető, egykori cirkuszi súlyemelő – Zöldhegyi Sarolta, Kratochvill közlegény, aki regényt ír – Hernádi Csaba, Oblath Jeremiás, az ezredorvos – Harsay Gábor, Duke of Roswang, a századkürtös, aki zongorista – Simon Attila, Houben, a vendéglős, aki tud hegedülni – Veér Bertalan
Díszlet: Tamási Zoltán Jelmez: Bodor Kata Fény: Kormosói Róbert
Egy lokálpatrióta (Sisso) feljegyzései.

- Sisso -